2000 márciusában az európai vezető politikusok azt a célt tűzték ki, hogy 2010-re az EU-t "a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell tenni, mely több és jobb munkahely teremtésével és nagyobb szociális kohézióval, valamint a környezet tiszteletben tartása mellett képessé válik a növekedés fenntartására". A Lisszaboni stratégia néven ismertté vált program átfogó, de egymással összefüggő reformok láncolatát tartalmazta. Az érvelés szerint minden tagállam egyéni fellépésének nagyobb lesz, ha a többi tagállam is ezzel összhangban jár el.

A 2000. óta bekövetkezett külső események nem segítették a célkitűzések teljesítését, de világossá vált, hogy az Európai Unió és tagállamai lassú fejlődésében közrejátszott azt a tény is, hogy a Lisszaboni stratégia nagy része tekintetében nem kellő gyorsasággal láttak hozzá a megvalósításnak. Ez a csalódást keltő teljesítmény részben a tennivalók sokaságának, a hiányos koordinációnak és a prioritások ütközésének is betudható. Ettől függetlenül az elszánt politikai fellépés hiánya volt a meghatározó

Napjainkban, amikor szélesebbé vált a szakadék Észak-Amerika és Ázsia között, miközben Európának egyszerre kell szembenéznie a népesség alacsony növekedésével és elöregedésével, még égetőbbé vált a Lisszaboni stratégia megvalósítása. Fogy az idő, és nincs helye az önelégültségnek. Hatékonyabb végrehajtással kell behozni az elvesztegetett id?t.

Ebben az összefüggésben, ha teljesíteni akarjuk a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási célokat, mindannyiunknak cselekednünk kell. A célok elérésébe mindenkit be kell vonni. Ez nagyobb politikai elkötelezettségük révén nagyobb teljesítményt igényel az európai intézményektől és tagállamoktól; az európai polgárok szélesebb és nagyobb mértékű bevonását jelenti, valamint annak felismerését, hogy az európai nemzetek együttes munkálkodása valamennyi polgáruk hasznára történik.

Az egész sikere érdekében a Lisszaboni stratégia minden elemére szükség van. A nagyobb gazdasági növekedés és növekvő foglalkoztatás hozza létre a szociális kohézió és a fenntartható környezet biztosításának eszközét. Ugyanakkor a szociális kohézió és a fenntartható környezet hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. Európa számára az életszínvonal növelése érdekében egy sor reformpolitikával, és a növekedést, a keresletet és a foglalkoztatottságot a lehető legnagyobb mértékben támogató makrogazdasági kerettel fel kell gyorsítani a foglalkoztatottság és a termelékenység növelését. Egyetlen fellépés nem hozza meg a várt gyorsabb növekedést és több munkahelyet. Ehelyett egy sor egymással összefüggő kezdeményezésen és strukturális változáson alapuló együttes fellépéssel lehet felszabadítani az Európai Unió vitathatatlan potenciálját. Ehhez sürgős fellépésekre van szükség az alábbi öt területre vonatkozó politikák tekintetében:

• Tudásalapú társadalom - Fokozni kell Európa vonzerejét a kutatók és tudósok számára, a K+F-et első helyre kell sorolni, és támogatni kell az ICT használatát.




• Belső piac - Be kell fejezni az áruk és tőke szabad mozgását biztosító belső piac létrehozását, és sürgős fellépéssel el kell érni a szolgáltatások egységes piacának létrehozását.




• Vállalkozások támogatása - Csökkenteni kell az általános adminisztratív terheket; javítani kell a jogszabályalkotás minőségét; elő kell segíteni az új vállalatok alapítását; és a vállalkozásokat jobban támogató általános körülményeket kell biztosítani.




• Munkaerőpiac - Az európai foglalkoztatási munkabizottság ajánlásainak gyorsabb teljesítése; létre kell hozni az élethosszig tartó tanulás és az aktív öregkor megvalósítását biztosító stratégiákat; támogatni kell a növekedést és a foglalkoztatottságot szolgáló társulásokat.




• Fenntartható környezet - A környezetvédelmi újítások elterjesztése és a környezetvédő iparban vezető szerep juttatása számára; a termelékenység terén a környezeti hatékonyság révén hosszú távú és fenntartható javulás elérését biztosító politikákat kell követni.




• Az egyes tagállamok értek el eredményeket a felsorolt prioritások egyikében vagy akár több területén is, de egyik sem ért el következetes eredményeket nagyobb területen. Ha Európa el akarja érni céljait, jelentősen növelnie kell erőfeszítéseit.




• A feladat az, hogy a megfelelő széles európai keretek segítségével minden tagállamban olyan nemzeti politikákat kell kidolgozni, amelyek az adott tagállam problémáit oldják meg, majd egy összehangoltabb és határozottabb fellépéshez vezetnek. Az Európai Bizottságnak készen kell állnia arra, hogy világos és pontos jelentéseket készítsen az egyes tagállamok sikereiről és kudarcairól. A nemzeti és az európai uniós politikáknak, beleértve a költségvetést is, jobban kell tükrözniük a lisszaboni prioritásokat.




• Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok elvállalják kötelezettségeiket, három új tényezőre kell összpontosítani: nagyobb összetartás és következetesség a politikák és résztvevői között, a teljesítési folyamat továbbfejlesztése a nemzeti parlamentek és szociális partnerek bevonásával, valamint a célkitűzések és eredmények világosabb kommunikálása.